A tájnak megvan a maga szépsége, ahogy a lágy ívű dombok egymásba hajlanak, és körbeölelnek, de leginkább az itt megbúvó települések, és az ott élő népek fogtak meg!
Ha nem a saját szemével látja az ember, nem hinné, hogy a képek Magyarországról valók! A szegénység és az elmaradottság olyan fokával szembesülünk, ami nekünk, városlakóknak teljesen ismeretlen! Az itt élőknek minden nap küzdelem, legyenek parasztok vagy cigányok!
És mindezek ellenére kedvesek, barátságosak, és vendégszeretőek! Mindenkinek kötelezővé tenném az idelátogatást, de azok számára mindenképp, akik állandóan elégedetlenek a helyzetükkel, holott valójában jól élnek!
Gibárt után Encsen, a régió legnagyobb településén gyalogoltunk keresztül. A legfeltűnőbb a bankok és bankautomaták előtt kanyargó sorok voltak. Aztán leesett: megjött a segély! És tényleg, megerősítette a sejtésem a boltos néni! A sorban állók 99 százalékban romák kivétel nélkül!
Encs után a következő falvakon haladtunk keresztül: Fancsal, Baktakék, Abaújszolnok, Nyésta, Felsővadász, Irota, Rakacaszend és Tornabarakony.
Felsővadászon Irénkenéni vendégszeretetét élveztük a cigánysoron, Tornabarakonyon Tamás atya biztosított fedelet számunkra egy éjszakára a 12 lelket számláló faluban.
Fényképeket sajnos most sem tudok feltölteni, majd otthonról pótlom!
- Posted using BlogPress from my iPhone
Location:Tornabarakony
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése