Keleméren megpróbáltunk bejutni a Tompa emlékházba, de zárva volt, annak ellenére, hogy minden nap nyitva! Így tovább indultunk a Mohos tavak felé. A láp egyedülálló látvány, körbejártuk, amennyire csak lehetett.
A tóparti reggelit kicsit arréb raktuk, mert erre alkalmas helyet nem találtunk, és a mocsár szaga is eléggé erős volt. Így kis pihenő után a Szörnyű-völgyön leereszkedve megérkeztünk Putnokra. Putnokon nincs semmi, igazi halott város, ezt maga a boltos néni mondta, aki a cigányokkal való együttélés nehézségeire panaszkodott még nekünk. Ő legszívesebben áramot vezetne segélyosztás napján az ATM automatákba...
A vasútállomáson pecsételtünk, majd néhány kilométert az aszfalton gyalogoltunk megint, ami a tűző napon igen kimerített minket! A határvölgyi erdőbe érve lepihentünk a fűbe, de gyorsan kitelepültünk az erdészeti útra, mert elleptek minket a kullancsok.
Innen felkapaszkodtunk a Szilas-tető melletti nyeregre, ami a legkeményebb emelkedő volt az elmúlt napokban. A nyeregről leereszkedve csodálatos panoráma tárult elénk, és lent fogadott minket az újabb meglepetés. Putnok után újra visszaértünk Európa egy civilizált kis településére Upponyba, amin csak pecsételés után átakartunk haladni, de miután a falu szélén rátaláltunk az Erdész vendégházra, úgy döntöttünk, hogy itt töltjük az éjszakát, és élvezzük a hely szépségét, nyugalmát, és nem utolsó sorban komfortját! Ránk is fér a kiadós pihenés, mert holnap irány Bánkút, ahova hosszú emelkedő vezet fel Mályinkáról!
Ma elvileg 26 kilométert gyalogoltunk, de lehet, hogy csal a GPS, aminek holnap szeretnék a végére járni...
- Posted using BlogPress from my iPhone
Location:Széchenyi telep,Uppony,Magyarország
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése