Budai kirándulás Virágos-nyeregtől Hűvösvölgyig

Szombat délelőttre sikerült egy jó kis csapatot összeszerveznem, így ezt a rövid szakaszt kilencen teljesítettük (7 kétlábú és 2 négylábú) a legnagyobb örömömre! Mivel itt lakunk a szomszédban, egy fél órába sem telt és kint voltunk a zöldben, újra a Gercsei templom melletti földúton jutottunk fel a Virágos-nyereghez, ahol rátértünk a kék jelzésre.

Virágos-nyeregnél

A nyeregtől a szintvonalakra merőlegesen halad felfelé az út egészen a Hármashatárhegy csúcsáig. A szép és tiszta időnek köszönhetően csodálatos panoráma terült elénk! A Budai-hegység legtöbb csúcsán át, egészen el lehetett látni a Pilisig, Dobogókőig!

Kilátás János-hegytől Dobogókőig

Fent a tetőn jól esett volna egy üdítő vagy sörital, ezért tettünk egy bátortalan kísérletet, és bekukkantottunk a ZöldBázisra, de a Rekettyés büfének még mindig csak a hűlt helyét találtuk. 2-3 éve nyírták ki a budai hegyekben kirándulók egyik kedvenc helyét, de jó magyar szokás szerint megint csak romboltak, építeni helyette semmit nem sikerült! Kíváncsi vagyok, hogy lesz-e egyáltalán helyette egyszer valami!

Az adótorony tövében megtaláltuk az ütött-kopott vas pecsétet, és innen indultunk lefelé Fenyőgyöngye irányába, ahol megint egy sajátos magyar egységbe botlottunk az Udvarház étterembe. Valahol Európa nyugati felében egy ilyen helyen, ilyen adottságokkal és panorámával (belátni szinte egész Budapestet a Dunával és az azon átívelő hidakkal), biztosra veszem, hogy egy télen-nyáron működő, és színvonalas vendéglátó egység működne. Évekkel ezelőtt buszokkal hordták ide a cigányzenés estekre a nyugati turistákat, akkor talán még jó is volt a körülményekhez képest, de haladni kellene a korral és lépést tartani a változásokkal...
 
Még a hegyen tapasztaltak miatt bosszankodtunk és le is értünk Fenyőgyöngyéhez, itt egy hideg és drága (ezer/üveg) sörrel oltottuk a szomjunkat, de már csak nevetni tudtunk rajta! Egy darabig a betonon üldögélve és sörözve élveztük a tavaszi nap sugarait, aztán újra hegynek felfelé indultunk.
Azon már tényleg nem is akadtunk ki, hogy valaki a Látó-hegyig vezető úton egy fejszével az összes turistajelzést lehántotta a fák kérgéről! Hogy miért, ki tudja?!

A kilátónál rengetegen voltak! Kicsit gyönyörködtünk a még megmaradt panorámában, aztán elindultunk visszafelé a Glück Frigyes úton.

Budapesti panoráma a Dunával

Az Oroszlán-sziklánál páran felkapaszkodtunk a Kecske-hegy szikláira, ahonnan a II. és XII. kerületre nyílt szép kilátás.
Innen 10 percet sem sétáltunk és elértük a Vitorlázórepülő-teret, majd egy rövid ereszkedés után megcsodálhattuk a Balázs vendéglő romjait, és a húgyszagú aluljárón keresztül elértük a Gyermekvasút végállomását, ahol a pecsétet őrzik.
Hűvösvölgyből aszfaltozott utcákon jutottunk haza, ahol az előző este főzött kiadós marhahúsleves várt bennünket, majd közösen zsemlegombócot és vadas mártást készítettünk a benne főtt húshoz.

Tervem szerint valamikor március második felében egy hosszabb etappal folytatom, remélem az időjárás is kedvezően fog alakulni addig!

A megtett táv 15 kilométer, szintkülönbség 400 méter.