Tettem egy kört a faluban, pecsételtem, majd rátértem az üzemi útra, ahogy a helyiek hívják az erdészeti utakat errefelé. Ezen kanyarogtam kilométereken át, a nyugalmat csak egy-egy teherautó zavarta meg időnként.
Németbányáig szinte végig ilyen utakon haladtam, egyszer találkoztam egy őzzel, de más érdekes dolog nem történt.
Innen egy néhány kilométeren keresztül még murván gyalogoltunk, majd a vadászháztól egy szűk ösvényen kanyarogtunk tovább Quimbyvel, a kis patakon gyakran átkelve.
A Kő-dombi réten végre esőházra és padokra leltünk, itt elmajszoltam az egyik szendvicset, és tartottam egy kis lábápolást is. Itt időnként teherautók száguldoztak a murvás úton, hatalmas port hagyva maguk után!
3-4 kilométeren át a régi vasút töltésén és nyomvonalán haladtunk, ahol egy sassal és egy nyuszival találkoztunk.
Nemsokkal ezután kereszteztük a 8-as főutat, és megérkeztünk Városlődre.
A kislődi putri soron áthaladva elértük a vasútállomást, pecsételtem, majd a kék jelzésről letérve elindultam Ajkára, egy ismerősömhöz, ahol az éjszakát töltöttük, és csatlakozott hozzánk Süti barátom. Mire odaértem többször bőrig áztam!
Reggel visszavittek minket autóval arra a pontra, ahol előző este letértem a kék jelről, és innen folytattuk az utat, immár hármasban.
Kilométereken keresztül ismét murván haladtunk, amit igazán kezdek utálni!
Elérve a Kislődi-erdőt, végre ösvényen jártunk újra, de örömünk nem tartott sokáig, mert kerítésbe botlottunk, amit egy olyan létrán át kellett kereszteznünk, aminek több foka hiányzott, és majd szétesett! Kettőnknek is komoly erőfeszítésbe került, mire Quimbyt áttranszportáltuk rajta!
A zárt terület túlfelén már létra sem volt, egy halom deszkán kellet átkászálódnunk, Quimby szerencsére átfért egy résen!
Úrkúton megnéztük a Csárda-hegyi Őskarsztot, amit majdnem kihagytunk, de egy helyi erő eligazításának köszönhetően sikerült megtalálnunk!
A faluban betértünk a Zizi vendéglőbe, ahol jót ebédeltünk, és az igazoló bélyegző helyett az étterem bélyegzőjével rendeztük az adminisztrációt is, mivel a hivatalosat egy másik éppen zárva tartó egységben őrizték!
A Kab-hegyre szinte végig aszfaltozott úton jutottunk fel, amiért a fenti kilátás teljes mértékben kárpótolt minket! Végre megpillanthattuk a Balatont is, valamint a Balaton-felvidéket a jellegzetes tanúhegyeivel, amire annyira vártam már! A távoli tavon, itt-ott még a vitorlásokat is lehetett látni! Jó szelet barátaim, gondoltam magamban éppen versenyző ismerőseimre!
A hegyen kicsit üldögéltünk, az oly ritka padok adta lehetőséggel élve, és gyönyörködtünk a panorámában, ami igazán pompás szinte minden irányban! Kilátó már rég nem áll a hegyen, de a nyomokból arra következtettünk, hogy végre épül egy új, és teljes lesz a kilátás, ki tudja hány év után újra!
A hegyről már csak le kellett szaladnunk Nagyvázsonyig, aminek a vártornya már fentről is jól látszott! Ez a leszaladás közel 3 órán át tartott egy kis pihenővel együtt, mivel 10 kilométer volt a szakasz! Az erdőben többször találkoztunk őzekkel és szarvasokkal, sőt a mezőre érve még egy vörös lompos farkat is láthattunk!
Útközben foglaltunk magunknak szállást a Malomkő panzióba, így biztos fedél és hideg sör várt bennünket a faluban!
Location:Nagyvázsony,Magyarország
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése