Az időjárás nem változott, így zuhogó esőben vágtunk neki a Bodajk Bakonykúti szakasznak.
A bolt pont útba esett, feltöltöttem a hátizsákot, mert tudtam, hogy a következő 35 kilométeren nem lesz rá alkalmam! Itt reggeliztünk is, Quimby kapott egy konzervet, aminek nagyon örült!
Magamra húztam mindent, ami az eső ellen védett, és elindultunk.
Bodajkról kifelé, az út meredeken indult felfelé, a "híres" sípálya mellett a fűben. Mire felértünk a tetejére, a cipőm már kezdett átnedvesedni, nem bírta sokáig! Innen az út lefele vezetett egészen a Gaja patak völgyéig, de nem volt egyszerű a lejutás, mivel pontosan 5 kerítésen átívelő létrán kellett átmászni! Quimbyt mindegyiken át kellet vinnem, és ez a vizes, csúszós deszkákon, hátamon a közel 20 kilós zsákkal, nem volt egyszerű mutatvány!
Tényleg nem lehet ezt másképp megoldani? Ennyire suttyó a magyar, hogy egy kapu kezelését sem lehet rábízni?!
A szurdok tényleg nagyon szép, napsütéses időben biztos elidőztem volna a patak parton, vagy a kis tónál a büfénél, de ebben az időben, csak mentem előre, hogy minél előbb elérjünk a célunkhoz.
A völgy végénél, nagy meglepetésemre egy 15-20 fős, többnyire nyugdíjas túrázóba botlottam, kicsit beszélgettem velük, majd tovább gyalogoltunk az Öreg-hegyre, ahol kis hétvégi házak, és gyümölcsösök között vezetett az út egészen a Fehérvárcsurgói víztárolóig. Időközben az eső is elállt, de helyette viharossá vált a szél!
Innen a gáton baktattunk tovább, a szél néha olyan erősen fújt, hogy majd lerepített minket róla!
A Becsali büfé zárva volt, de ettől függetlenül rövid pihenőt tartottunk, kicsit ettünk, pecsételtem, és levettem az esővédő gúnyámat, mert nagyon megizzadtam alatta.
A pihenő után levitt az út a haragos vízhez, ahol félméteres hullámok ostromolták a partot! A duzzasztó gátnál ezek a hullámok több méterre is felcsaptak. Itt olyan erős volt a szél, hogy néha alig bírtam talpon maradni, a lökéseket úgy 90-100 km/h-ra becsültem. Kicsit elkapott a balatoni érzés!
Innen egy órába sem telt, és az erdőn keresztül felértünk a Bogrács-hegyre. A viharos szél itt is tombolt, gyönyörű volt a kilátás a tározóra és a fennsíkra, a tiszta levegőben ragyogó kontrasztos felhőkép kezdett kialakulni!
Itt Quimbyvel hatalmasat kergetőztünk, a nyílt terep előhozta belőle a terelési ösztönt. Körbe-körbe rohangált, mint aki teljesen megbolondult!
Ezután dombról le és fel haladtunk, egyre szebb és szebb arcát megismerve a Bakonynak! A nap is egyre melegebben sütött, nem győztem betelni a látvánnyal!
Bakonykúti csak fél órányira volt, de a szemem nem bírt betelni a sok csodával, amit a természet alkotott, állandóan megállásra és fotózásra késztetett!
A település egy igazi kis ékszerdoboz, szépen rendezett és tiszta utcákkal, felújított takaros házakkal! A szállásom az egyik ilyen kis ékkőben volt, amit még tegnap találtam az interneten. Amikor beléptem az udvarra, tudtam, hogy jó helyen vagyok! A gazda azonnal bevezetett a szobámba, ami annyira szép volt, hogy álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen helyen fogom tölteni az éjszakát! László egyhamar bort is kerített, majd beszélgetni kezdtünk.
Egy órával később megérkezett a felesége Barbara is, aki lengyel származású, és egy pillanat alatt vacsorát varázsolt az asztalra! A bor mellé került az asztalra kenyér, kolbász, lengyel erdei gombasaláta, és egy kis pálinka is! Éjfélig beszélgettünk a világ dolgairól, Lengyelországról, a Mazuri tavakról, és még sok minden másról is! Remek este volt, köszönet érte!
Reggel kipihenten ébredtem, rég nem aludtam ilyen jól! Nehezen ment az indulás, magába szippantott a hely szelleme! Még kicsit beszélgettünk egy tea mellett, majd összecsomagoltam. Útravalónak kaptam Barbarától egy kis kakukkfű teát, majd vendéglátóim a kapu helyéig kísértek, újra útra keltünk.
Az út hatalmas szántók mellet vezetett, amelyek üde zöld színben pompáztak a szikrázó napsütésben, a mélykék ég alatt.
A szél még mindig tombolt, ragyogóan tiszta volt a levegő, a felhők szép mintákat rajzoltak az égre!
Még mindig az előző este varázslatában éltem, észre sem vettem a kilométereket! Talán 3 óra telt így el hegyek völgyek között, és megérkeztünk Kisgyónra, a Természetbarát Telepre. Itt gimis srácok serénykedtek, igyekeztek rendet teremteni, az amúgy igen lepukkant telepen! Pecsét helyett itt matricát kaptam, mivel a bélyegzőt állandóan ellopják! Egy padnál letelepedtünk Quimbyvel, és kicsit szusszantunk, ettünk. A padok körül szétdobált palackok, cigarettás dobozok, csoki papírok!
Itt találtam egy táblát, amin már Írott-kő is fel van tüntetve. Gyakorlatilag a szomszédban van, már csak 366 kilométer! :)
Kisgyón után az erdőt ismerős illat töltötte meg. Medvehagyma, de mennyi! Kilométereken keresztül ez képezte a teljes aljnövényzetet, sőt időnként még az ösvényt is ez borította! A Hamuháznál kezdett az illat intenzitása csökkenni, nemsokára ki is értünk az erdőből, az utat újból hatalmas szántóföldek szegélyezték.
Az Alba Regia Barlangkutató Állomásnál adminisztráltam, majd tovább bandukoltunk Tés irányába a műúton. Tésre érve letértünk a kék jelzésről, meglátogattuk a még két álló, Európában is egyedülálló hat lapátos szélmalmot. Az egyikbe be is jutottunk, a hatalmas fa kerekek és tengelyek világába! Az öreg malomőrrel kicsit beszélgettem, és a régi kovácsműhelybe is bekukkantottam. Ritka gyűjteménye a hajdan volt mesterségnek, gyertek és nézzétek meg a malmokkal együtt, mielőtt eltűnnek a semmibe!
A kitérő után visszatértünk a Kéktúra útvonalára, és leereszkedtünk Jásdra.
Annak, hogy az út lefelé vezetett nagyon örültem, mivel a jobb vádlim kezdett egy féltéglává alakulni, és a tegnapi vizes bakancsos gyaloglás is alaposan feltörte a lábam.
Jásd előtt igazi érdekesség az erdő szélén, ahogy a patak egyszer csak előtör a földből, ilyet még nem láttam korábban!
Gyorsan megleltem a szállásomat, becuccoltam, majd elugrottam pecsételni a kocsmába, ami pangott az ürességtől! A kocsmáros hölggyel kicsit beszélgettem, ittam egy sört, és felvásároltam a készleteket, hátha lendítek az üzleten!
Visszatérve a házhoz, még épp jutott erőm egy gyors zuhanyra, majd bedőltem az ágyba. Írásra már nem futotta, így ezeket sorokat reggeli ébredésem után vetettem!
Location:Jásd,Magyarország
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése