A kapun kilépve, alig néhány lépés után már a Gaja patak partján bandukoltunk Quimbyvel. Ittunk a Szentkút hideg vízéből, majd a Tési Vadalmás malom mellett haladtunk el.
Néhány nappal ezelőtt azon gondolkodtam, hogy hol lehetnek a mókusok, mert velük még eddig nem találkoztam. Egyszer csak zördült az avar, és egy méterre a lábam előtt kis vörös lény szaladt át az úton! Meglettek!
Alig egy órányi séta után elértük a Római-fürdőt, ahol a patak egy zubogón keresztül, magas sziklafalak által ölelt szurdokban folyik tovább. A nevével ellentétben, állítólag soha nem volt itt fürdő, bár egy kis fantáziával el lehet képzelni az itt fürdőző népeket!
Az út egészen Bakonynánáig a patak mellett kanyargott, hol közelebb, hol távolabb a meredek hegyoldalon.
A pecsét itt is, mint sok másik településen a kocsmában található. Kicsit elbeszélgettem az itteni pultos hölggyel is, és hasonló panaszokkal találkoztam, mint előző este Jásdon. Eltűntek az emberek, nincs pénzük már kocsmázni sem...
Bakonynánától Nagyesztergárig egy unalmas 7-8 kilométeres szakasz következett, ami szinte végig egy sűrű rekettyésben vezetett. Amint a faluba kanyarodtam, vidám helyiekbe botlottam, akik a kis bolt előtt sörrel a kezükben diskuráltak. Gyorsan szereztem magamnak én is egyet, és elbeszélgettem velük! Megismertem üveges tekintetű Krisztiánt is, aki sokadik sörénél járhatott már! Vállamat veregették, és a kezemet rázták, amikor szóba került, hogy honnan jövök, és hova tartok!
A söröm elfogyott, így tovább álltam. A kék jelzés innentől egészen Zircig a műúton visz. A vasútállomáson lepecsételtem a füzetet, kicsit beszélgettem a vasutassal is, majd a szépen felújított Apátsági templom udvarán át eljutottam az esti szállásomra, a Rézkakas fogadóba.
Tervem szerint itt akartam lepihenni egy napra, de a szállás láttán ez a gondolat gyorsan elszállt. Egy porszívóügynöknek biztos jó egy éjszakára (meg nekem is), de egy egész napot eltölteni, arra teljesen alkalmatlan volt a cellaszerű szoba.
Jót vacsoráztam a közeli Marietta vendéglőben, ahol,szintén nem volt nagy tömeg. Konkrétan, rajtam kívül egy asztalnál voltak még vendégek, de ők is hamar távoztak, így egyedül maradtam Quimbyvel.
Visszasántikáltam a szállásra, és hamar álomba szenderültem.
Reggel aránylag korán útra keltünk az előző naphoz képest. A gyógyszertárban vettem Tetran kenőcsöt, mert mindkét nagylábujjamon már napok óta be van gyulladva a körömágy! A pékségben friss kakaós csigát szereztem, finom Cserpes kakaóval és joghurttal. A városközpontot gyorsan elhagytuk, mert mindenhol munkagépek zörögtek! Az utolsó simításokat végezték a délutáni átadás előtt, amire a Nagy Vezért is a városba várták.
Hamar kiértünk a város peremén lévő parkerdőbe, ahol végre csend és nyugalom volt újból. Kerestem egy szimpatikus helyet a hatalmas bükkök tövében, és megreggeliztem. Az erdő itt nagyon szép, karbantartott, most is hallatszott a távolban az erdei munkavégzés.
Ahogy egy erdészeti útra értünk egy IFA közeledett felénk, jól megrakva fával. Vidám fickó integetett felém az ablakból, megállt, majd röviden érdeklődött az utam felől. Nagy Deep Purple rajongó lehet, amire az ajtón lévő felirat is felhíja a figyelmet.
Jó utat kívánt, majd mindketten mentünk a dolgunkra. Az ilyen pillanatok nagyon megtudják édesíteni az ember napját!
A Pintér-hegyről leérve, Borzavár közelében, egy szarvasmarha csordába botlottunk. Az elmúlt tíz nap alatt utoljára az M1-es autópálya keresztezésekor találkoztunk egy birkanyájjal. Sajnos, a tradicionális állattenyésztés is kihalóban van! Gyorsan éltem is a lehetőséggel, odaszaladtam a gulyáshoz, és kicsit beszélgettem vele is!
A tehenek nagyon kíváncsiak voltak, egymás után érkeztek, és mustrálták a két új jövevényt!
Borzavárra érve betértünk a boltba, ittam egy a gyermekkoromat idéző szőlő Márkát, és a pecsétet is lerendeztem, mivel a kocsmából átkerült ide.
A faluból kiérve szembe találkoztam egy igazi hátizsákos túrázóval, az elsővel az eddigi út során! Nagyon megörültünk egymásnak, kicsit beszélgettünk, majd tovább mentünk!
Szépalmapusztának csak épp a szélét érinti a Kéktúra útvonala, de ez a távoli kép is egyértelművé teszi, hogy itt valami nagyon magas színvonalú lótenyésztés és vendéglátás folyik. Később megtudtam, hogy svájci tulajdonú, amin egy percig sem csodálkoztam, szinte biztos voltam benne, hogy külföldiek keze van a dologban!
Az erdő szélén leheveredtünk a fűbe, a vizes ruhámat levetettem, és felakasztottam egy fára száradni. Gondoltam kicsit szusszanunk, mielőtt megmásszuk a Bakony legmagasabb csúcsát, a Kőris-hegyet.
Egy jó 40 percet heverésztünk így, ezalatt a ruhám is teljesen megszáradt.
Innen egy kemény 2 kilométeres emelkedő vezetett a hegy tetejére, hatalmas bükkfákkal körülvéve. Útközben találkoztam egy kedves kiránduló párral, akikkel együtt folytattuk a hegymenetet. Közben sokat beszélgettünk, szóba került, hogy szeretnék megpihenni Bakonybélen. Azonnal felhívták a szállásadójukat, és egy pillanat alatt megoldódott a szállásom!
A csúcson a légi irányítás radarján kívül van egy rozoga kilátó is, ahonnét belátni az egész Bakonyt, részben látni a Vértest, a Somló-hegyet, és a Pannonhalmi Apátságot is. A levegő kicsit párás volt, de így is megérte felmászni!
A kilátónál egész nagy volt az élet, jöttek-mentek a kirándulók, és egy bringással is találkoztunk.
Az utat innen együtt folytattuk Krisztinával és Sanyival a szállásig, akik Pomázról érkeztek Bakonybélre. A szálláson, a Pál házban, kedves néni fogadott minket, aki hamar megkedvelte Quimbyt, bár először kicsit idegenkedett tőle!
A közeli vendéglőben együtt megvacsoráztunk, majd a ház teraszán borozgattunk, beszélgettünk késő estig. A bakonyi éjszakák még hűvösek, ezért a szobámban lévő kis cserépkályhába befűtöttem, a pattogó tűz melege mellett aludtam el!
A mai napot is itt a házban töltöttem (töltöm) pihenéssel, mert már kezdtek nagyon odalenni a lábaim! Kenegetem őket, hátha sikerül egy újabb 100-150 kilométerre használhatóvá tenni a futóművet! Quimby szintén pihen az árnyékban, csak enni és inni kel föl. Szerintem már tudja, hogy holnap folytatjuk! Kaptam egy lavórt és mosószert a házinénitől, már a mosáson is túl vagyok. Fekete, retkes lé jött ki belőlük, jó lesz újra tiszta ruhát húzni!
Este közös grillvacsora lesz a szomszédaimmal, akik ma is kirándulnak a környező erdőkben, megyek is előkészíteni a húsokat, nehogy felsüljek! :)
A hivatalos útvonalból a mai napig 233 kilométert tettünk meg, a kis kitérőkkel együtt pedig több mint 250-et. Szép napot mindenkinek!
Location:Bakonybél,Magyarország
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése