Köszöntő

Talán ti is emlékeztek gyerekkorunk egyik kedvencére, a Másfélmillió lépés Magyarországon című sorozatra, amely végigkalauzolt az Országos Kéktúra útvonalán, és bemutatta tájainkat, kultúránkat, az ott élő embereket.
Régen tervezgetem már, hogy elinduljak Rockenbauer Pál és társai nyomában, és végigjárjam a túraútvonalat én is!
2011 tavaszán úgy tűnik, valóra válik az álom, és nekivágunk néhányan az útnak!
A blog az előkészületekről, és magáról az útról fog szólni, amit a túra alatt szeretnék minden nap frissíteni, hogy azok is átélhessék a nagy kalandot, akiknek nem volt módjukban velünk tartani!

2013. május 12., vasárnap

Viszlát Vértes!

A megérzésem jónak bizonyult, valamint az időjósok sem tévedtek! Hajnalban megérkezett a front, és vele együtt a jelentős csapadék is. Az egész műsort Mary néni vendéglőjének egy kis szobájából, és annak is a jó meleg ágyából hallgattam végig!
Reggel nem kapkodtam, kényelmesen megreggeliztem a fogadóban, megvártam míg teljesen elállt az eső, és valamikor kilenc után nekivágtam az utolsó szakasznak a Vértesben.

Az egész nap abból állt, hogy Gántról felmentem a hegyre, gyalogoltam a fennsíkon, aztán lementem a hegyről Csókakőnél. Az erdő gyönyörű volt, friss üde, a fákról csöpögött a víz, de csak annyira, hogy kabátot még nem kellett húznom! A fák alatt itt-ott pára ült meg, ami sejtelmessé tette a bolyongásomat! Ezt a misztikus érzést csak fokozta, amikor egy fatönkön megpillantottam egy muflon koponyáját tülköstül! Egy kicsivel később, pedig egy elhullott őz maradványaiba botlottam. Mindkettőn hemzsegtek a férgek, a tetem orrfacsaróan büdös volt!


Útközben szinte alig pihentünk, jó volt megérkezni a várhoz, amit éppen rekonstruálnak. Ami eddig elkészült, nagyon színvonalas munka, érdemes megnézni!


Itt vettem észre, hogy a cipőm javítása eddig bírta, sőt rosszabb lett a helyzet, mivel egy másik helyen is szétesett! Gyorsan lementem a faluba, az egyik kis boltban szereztem még néhány tűt, és egy fogót, de rájöttem, hogy ezt már én nem tudom rendbe szedni, akármennyire is szerettem volna!
Persze Csókakőn se cipészt, se bőrdíszművest, de még nyeregkészítőt sem találtam, ezért egyetlen lehetőségként Székesfehérvár maradt. Szerencsére a plázában találtam egy MisterMinitet, aki este 8-ig nyitva volt!


Lerobogtam a 81-es főúthoz, ott volt a buszmegálló. Kb. 10 percen belül jött is a busz, 20 percen belül bent voltam a városban. A buszvégállomás pont a plázánál van, a bakancsomat a mester azonnal megvarrta, és a visszafelé induló buszt is pont elkaptam. Az egészet lerendeztem egy óra alatt!

Ezek után beültem a Sandokan vendéglőbe (itt tett le a busz), mert égész nap nem ettem semmit, és már 5 óra körül járt. Ettem, és közben nekiláttam szállást keresni Bodajkon. Nem volt egyszerű, de végül lett megoldás erre is!

Evés után begyalogoltam az aszfalt úton Bodajkra, találkoztam egy ismerős ismerősével, akinek az éppen üres üzlethelyiségében húzhattuk meg magunkat éjszakára Quimbyvel...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése