Köszöntő

Talán ti is emlékeztek gyerekkorunk egyik kedvencére, a Másfélmillió lépés Magyarországon című sorozatra, amely végigkalauzolt az Országos Kéktúra útvonalán, és bemutatta tájainkat, kultúránkat, az ott élő embereket.
Régen tervezgetem már, hogy elinduljak Rockenbauer Pál és társai nyomában, és végigjárjam a túraútvonalat én is!
2011 tavaszán úgy tűnik, valóra válik az álom, és nekivágunk néhányan az útnak!
A blog az előkészületekről, és magáról az útról fog szólni, amit a túra alatt szeretnék minden nap frissíteni, hogy azok is átélhessék a nagy kalandot, akiknek nem volt módjukban velünk tartani!

2015. október 1., csütörtök

Nordalpenweg 01 Rust-Mattersburg

Korán reggel indultunk neki a 35 km-es távnak, hogy legyen időnk a pihenésre napközben, és még sötétedés előtt célba érjünk.

A szállásunkat elhagyva próbáltunk egy a Kéktúráéhoz hasonló nullás kilométerkövet keresni, de nem találtunk semmit, így elindultunk kifelé Rustból a kerékpárúton. Az út a hegynek fordult, ahol még folytak a szüreti munkálatok a szőlőkben. Minden gépesített, alig kell hozzá néhány ember. A traktoros szerint képtelenség embert találni a kézi szüreteléshez, ezért használnak gépeket. Megnéztük hogyan ürítik ki a gépből a begyűjtött termést, majd tovább ballagtun. Mielőtt beértünk a ruszti dombok erdeibe, még egy utolsó pillantást vethettünk a Fertő tóra.




Az erdőből kiérve megpillantottuk St. Margarethent és a távolban Eisenstadt városát. A városka főterét is érintve keresztül gyalogoltunk a településen, majd újra szőlők között vezetett az út. Meg is kóstoltam mindet, jó édesek, lédúsak voltak. Sokáig egy kőfallal szegélyezett úton haladtunk, ami az Eszterházyak fácános kertjének kerítése volt.




Ezután keresztül gyalogoltunk Siegendorfon (Cinfalván), majd Zagerdorfon (Zárányon), ahol sok látnivaló nem volt. A cinfalvai patikában beszereztünk ezt-azt, mert a lábunkon, már jelei vannak a 100 kilométres gyaloglásnak.

Drassburg (Darufalva) után újra erdős részre értünk, hegynek felfelé vezett az út, ami kimondottan jól esett az egésznapos betonon való gyaloglás után.
Felértünk a Marz Kogelra, ami igazából csak egy domb (388 méter), de szép a kilátás a környező településekre, és a Soproni-hegységre.




Innen lesétáltunk Marzba (Márcfalva), hogy keressünk egy kocsmát, ahol begyűjthettük a harmadik pecsétünket az igazolófüzetbe.

Egy sörrel feltöltve indultunk neki az utolsó kilométereknek, hogy elérjük a mattersburgi (Nagymarton) szállásunkat.




Az osztrákok nagyon kedvesek mindenhol, többen érdeklődtek napközben, hogy merre tartunk, mi az úticélunk. És igen, Burgenlandban is minden második osztrák magyar, akik Magyarországról járnak át naponta dolgozni.
Főleg a vendéglátásba és az építőiparba, de az üzemek előtt is sok helyen magyar rendszámú autók parkolnak.


Location:Wiener Straße,Mattersburg,Ausztria

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése